Paranormális Jelenségek

Köszönöm, Tomi! Andilona

alig 1 éves történet 

Köszi szépen, Sissy! Andilona

Kezdeném talán azzal hogy ezek az események kiskorom óta vannak. nagyon sokszor az ablakomat mintha be akarnák törni vagy nem is tudom..állandó jelleggel zörgetik verik..leesnek tárgyak megmagyarázhatatlan indokból és reggelre sokszor karmolásokkal kék-zöld foltokkal kelek. Legutóbb azt láttuk barátommal hogy valami elszakítja a függönyt, egy fekete árnyat láttunk utána a konvektorra mintha ráesett volna. valami hatalmas zaj volt és végül az ablak csapódott be. Nagyon megijedtünk. Alig tudok aludni, mert minden este ki-be nyílik az ajtó..gyerek nevetést hallunk, és mintha dúdolna egy kislány..pedig itt nincs gyerek.

Hát ezek a legfrissebbek...persze sok sztori van :S
     
Nekem is megfordult a fejemben hogy magamnak okozom,  (a sérüléseket Andilona) de mikor a barátomnak, aki nem hisz ilyenekben 
szintén karmolásai voltak, akkor biztossá vált. Na hát amit még minden 
éjszaka hallok/hallunk az az, h a padlásról olyan hangok jönnek mintha 
nehéz szekrényeket tologatnának hajnalban...feltételezem hogy az egér nem 
tologatja a szekrényt. Aztán van még mellettünk az utca végében egy erdő, 
ahol régen prostituáltakat akasztottak fel és kisgyerekeket öltek meg 
:S..volt barátommal ott jártunk, nem volt ott senki és női sikítást 
hallottunk iszonyatosan hangosan, és fájdalmas hangja volt:s. Aztán 
megint csak az erdőben, szintén női hangon azt hallottuk hogy valaki
azt ordítja h ne! tudom hihetetlen, de így volt és nem volt arra felelt 
senki, mert a közvetlen közelből jött a hang. Van még a közelünkben egy 
patak...itt pedig azt hallottuk, hogy egy csecsemő sír..pedig hát gondolom 
mondanom sem kell nem volt ott se senki. Akkor már gyorsan szedtük a 
lábainkat és leléptünk onnan..
(A helyszínről, Andilona):
Elég régen történt, körülbelül 15-20 éve. Az erdő a 16.kerület és 
Újpalota között van. Érthetetlen módon valami őrült felakasztotta 
a nőket és mondják még azt is h fel is lettek gyújtva. Meg is találták 
a tetemeket bár nem mindenkit akit ehhez az eseményhez kötnek. Mi amikor 
ott voltunk láttunk a fákon égett kötelet..tehát én megvagyok róla 
győződve hogy szerencsétleneket tényleg fel is gyújtották. A gyerekeket 
nem engedték a közelbe mert az anyjuk karjából szakították ki őket.
(ezt ismerőseim és anyukámék is mesélték. Ami még hihetetlen h sosem 
találták meg a tettest. Volt barátom szerint rengeteg dühös kóbor lélek 
lehet ott akiken segíteni kéne...csakhát hogy. Egyébként most mi is 
elköltözünk innen. Ebben az a vicces hogy egy erdő és egy temető között 
van a ház :/(pesterzsébeten).Ja igen és az erdő, amiről meséltem, 
szerintem hallottad is, többször is kigyulladt..az utcánk végében van, 
és itt a házban is állt a füst. Nem tisztázott, hogy miért gyulladt 
fel..nem volt olyan meleg, gyújtogatás kizárva, és nem volt olyan száraz 
h bármi ilyesmi oka lehessen mint pl csikk..tehát ezt sem tudja senki.

(A doppelganger a németek kifejezése a megkettőződésre.)

Ez a történet a férjemről szól. A belvárosban van egy kis lakása, valamiért imád itt lakni. Amikor megismertem, a lakás épp üresen állt. Közben jött egy ötlet, segítsünk embereken, ezért alapítottunk egy alapítványt. Én napközben ott dolgoztam, ő reggel munka előtt és délután munka után jött fel. Egyik reggel kint könyököltem a korláton, amikor nyílt a kapu, és Robi megjelent a lépcső alján. Felnézett, meglátott és intett nekem. Aztán elindult felfelé a lépcsőn.

Kb. ennyi, ugyanis fel már nem ért. Az első emeletnél még láttam az árnyékát a lépcsőfordulóban, de aztán semmi.

Több mint fél órával később érkezett meg ténylegesen.

Egyszer a hugom aludt ott az egyik barátnőjével. A hugom barátnője egyszer csak rémülten ment be a szobába, hogy egy nagydarab pasi áll az ajtóban, fogja a rácsot és nézelődik befelé. A hugom kirohant, és még megpillantotta az illetőt, amint a folyosó végén a lépcső felé tartott. Rögtön fel is hívott, hogy itt volt a Robi, de valamiért nem ment be, nem tudom-e miért.

Csakhogy akkor ő mellettem ült vidéken, több mint másfél órai távolságra!

Állítólag a nácik is foglalkoztak repülő csészealjak gyártásával.?.

"Miranda vagyok, gondoltam írok hisz velem is történnek furcsa dolgok.
Kiskorom óta érdekelnek az ilyen misztikus dolgok, minden olyan ami természetfeletti. Szóval tényéleg minden téren, legyen az doku film,rajz vagy film viszont horrort nem nézek :D és persze kutakodok az ilyen események után a netzen illetve sokat tudok az ilyen dolgokról, mint mondtam sokat olvasok és kutakodok utánuk, most 18 vagyok eddig mintha nem is foglalkoztam volna vele, lehet hogy lekötött a suli, mert már kiskorom ta nem voltam mamám sírjánál a temetőben, mindig anyu szokott rá virágot vinni, de idén nyáron unokahúgommal mivel neki meg a papája halt meg, azt mondtuk hogy jó kimegyünk a temetőbe cserélünk virágot a sírokon,eddig nem volt semmi, de mikor unokahúgom visszament koleszba és csak hétvégén talizunk,szóval egyedül járok ki még manapság is a temetőbe és mivel korán sötétedik nekem meg egyébként is sok dolgom van foylton sikerül későn elmennem és szürkületben ott téblábolni a sírok között, nem mintha olyan jól esne. Szóval ilyenkor már nincs senki. Míg az unokahúgommal nyáron jártunk nem vettem észre semmi különöset, de mióta egyedül járok, folyton látok valakit,magyarán szellemeket.Egyik este is, mivel mamám sírja a temető hátuljában van, ezért előre mentem vízért és amikor elmentem az egyik sír mellett a mécses nem világított,mire vissza mentem a vízzel épp mamám sírjához tartottam megint amellett a sír mellettt mentem el, de megálltam egy pillanatra mert égett a mécses,gondoltam hát neeem biztosan nem égett, jólvan nem tulajdonítottam nagy feneket a dolognak, mentem tovább, kicseréltem mamám sírján a virágokat eközben ugye hajoltam épp, és mikor hirtelen felnéztem kicsit meszebb állt egy fiatal srác, rövid kócos haj,régi cuccokban volt, ilyen kantáros farmer meg kék pulcsi, bajusz és én csak néztem de hirtelen eltűnt, és nem úgy kell elképzelni hogy köd meg szél meg minden ilyen filmes dolog hanem van és a kövi pillanatban nincs, szóval mint egy kép összevágás, lehet hogy furán hangzik de úgy elmosolyodtam, még soha nem láttam élőben szellemet, egyébként sem félek tőlük, lehet hogy azért mert nagyon régóta foglalkoztatnak, viszont mióta kijárok a temetőbe folyton látok valakit,valamit volt már egy öreg néni de volt hogy gyerekek bújtak el a sírkövek mögé és onnan kukucskáltak ki meg nevetgéltek de amikor odaértem hogy megnézzem kik vannak a sírkövek mögött, eltűntek, szóval már nem voltak ott. Viszont mikor meséltem anyunak hogy mostanában de csak a temetőben folyton látok valakit így napi szinten, még be sem fejeztem a mondtaom de annyit mondott : -jaj fejezd be nekem, mert ma éjjel még szeretnék nyugodtan aludni meg olyat hogy el ne mond senkinek mert diliházba zárnak. Azon goldolkoztam viszont hogy anyu lehet hogy látja a szellemeket, mert szokta kérdezgetni reggel, hogy mikor elemegy éjszaka a mosdóba és kijön onnan állítólag én ott mászkálok utána meg leskelődök utána a folyosóról , hát én nem tudok róla hogy alvajáró lennék, folyton mondom is neki hogy én nem ő erre azt mondja hogy ne hazudjak mert látta a hosszú hajamat :S már kérdeztem tőle hogy látja-e a szellemeket persze csak idegesen válaszolt hogy fejezzem be meg hogy ilyenről többet ne is beszéljek előtte ... pedig nem tudom mitől fél  vagy mitől kellene félnie,én továbbra is kijárok a temetőbe és megpróbálok addig eljutni hogy egyszer beszéljek majd egy szellemmel, tudom olyan őrültségnek hangzik,de nekem olyan természetes :S"

Köszi!

"Szia, Kitti vagyok és én is szeretnék egy történetet megosztani veletek!

Legelőször azt szeretném elmesélni, hogy mikor a nagypapám meghalt, akkor nagyon hiányzott és mint ahogy egy naiv kislányhoz illik, megpróbáltam szellemet idézni ami persze sikerrel is járt, de ez más történet. Az egészből azt szeretném kihozni, hogy én azóta vagyok valamilyen szintű kapcsolatban a szellemekkel.
Körülbelül két hete történhetett az az eset, amit most elmesélek. A családom és én a nagymamáméknál lakunk és ezt a házat még a mamámék építették. Ebben persze semmi érdekes nincs, viszont itthoni halálesetről nem tudok, mert mint kiderült a dédpapám is kórházban halt meg. Szóval a történet: hétvégente éjszaka mindig sokkal tovább fent szoktam maradni mint általában és ilyenkor mindig csend és nyugalom van körülöttem, hiszen éjszaka a legnyugodtabb a ház és az utca is. Viszont ez az éjszaka mégse volt olyan csöndes, már ami a házat illeti. Fél 1 után elkezdtem motoszkálásokat hallani, ami ahogy telt az idő egyre hangosabb lett. Eleinte csak lépteket hallottam, később pedig már azt, hogy valaki futkos odafent a padláson! Körülbelül megmozdulni nem mertem, annyira féltem. Még talán a padláson szaladgálás lett volna a legkevesebb de utána még azt is hallottam, hogy valaki már a folyosón lépked, amit már csak egy ajtó választott el tőlem. Ekkor döntöttem úgy, hogy ideje lenne aludnom, de ezután már a falon keresztül is dübörgött valaki, de a házban mindenki aludt, aki élő volt. A nappaliból ezek után csak úgy mertem bejönni a szobámba, hogy körülbelül minden lámpát felkapcsoltam útközben. De még mielőtt lefeküdtem volna aludni előtte még elmentem wc-re de ehhez végig kellett mennem a folyosón, úgyhogy gyorsan kisiettem és felnéztem a padlásajtóra, ami résnyire volt!! Ezek után inkább visszafordultam és gyorsan lefeküdtem aludni, hogy még véletlenül se halljam a mászkálást. A legrosszabb az, hogy mikor 13 éves voltam, akkor nem kellett volna szellemet idéznem mert így biztos hogy hozzám csapódott valaki, ha nem többen. Azóta a nap óta nagyon sokszor érzem, hogy valaki figyel..."

Köszi szépen, elég jó történet!

Anyukámék Gyömrőre költöztek egy védett (műemlék jellegű) parasztházba. Egyszer náluk voltam, és látom a konyhaablakból, hogy jön az egyik szomszéd néni. Közvetlenül az ablak előtt ment el, alig volt tőlem egy-két méterre. Megyek, hogy kinyissam neki az ajtót -nincs ott senki. Mondom anyunak, hogy átjött az egyik szomszéd de nem tudom hova lett, erre azt válaszolta, hogy az illető rendszeresen megjelenik az ablak előtt és azonnal eltűnik.Úgy konkrétan nem nagyon izgatta magát rajta, úgy tűnik összebareátkoztak már... (Anyukámnak rendesen voltak paraképességei)

Annak idején nagy kutyás társaságban jártunk a gödöllői parkba. Egyik télen ahogy elsétáltunk az úton, láttuk, hogy a kis nyárfaligetben egy ember ólálkodik, mintha minket lesne. Vékony kis fák voltak még, olyasmik mint a csuklóm, és nagy hó volt. Szóval tisztán látszott a pasas. Annyira, hogy ketten-hárman, akiknek nagyobb kutyánk volt, lemaradtunk pár lépéssel a többiektől, biztos ami biztos alapon. Meg is lepődtünk rettenetesen, mert a fazon egy szempillantás alatt tűnt el, és nem volt hova mennie. Többen láttuk őt, utána sokáig tanakodtunk hogy mit lehetett, mert élő ember nem, az tuti.

Köszi Barbi!

Elmentünk a család (kb. 3 éves lehettem,tesóm 10) nagyapámékhoz (nagymamám már régen nem élt),és kimentünk gyalog a temetőbe a sírjához. Persze én még kicsi voltam,nem tudtam,hogy meghalt. Egyszer csak megláttam nagyimat a temető kapuja előtt. Mondtam is anyának: -Anya,ott van nagyi,menjünk már oda hozzá,hadd öleljem meg! Anyának kicsordult a könny a szeméből,és azt mondta: -Ne beszélj butaságokat,a nagyi már régen meghalt! Én meg erősködtem,hogy: -De ott áll és vár minket,nem látod? Anya meg rámhagyta. Mikor elértünk a kapuhoz,nagyi megfogta a másik oldalon a kezemet,és jött velünk. Aztán eltűnt.

Ennyi,és félelmetes kicsit,nem?:O

Köszi szépen!

Huh...manapság egyre gyakrabban fordulnak elő velem ilyenek,szinte mindennaposak.Ma is pl.: beszélgettem apám munkatársaival,erre elkezd ömleni a csap,pedig én erőteljesen zártam el.Mire odamennék,eláll,már csak csöpög.Aztán kimentek apám munkatársai,én meg mennék vissza a helyemre,és megint elkezd ömleni a csap.Érdekes,nem?Köszi:Barbi

"1995-96 körül történt (3 éves lehettem):
 

Szép, napfényes idő volt. Anyukámmal sétáltam az egyik utcán, amikor az út másik oldalán lévő járdán megpillantottam egy 40 év körüli férfit, aki nagyon gyorsan, erőteljesen sepregette a járdát, közben sírt és ordibált. Alacsony növésű, fekete és hullámos hajú, bajszos ember volt, farmernadrágot és kék-fehér vízszintes csíkozású pólót viselt.

Mutattam anyának, hogy „ott egy síró-rívó bácsi”, de ő nem látta, és nem is hallotta a kiabálását. Szomorúság, fájdalom és félelem töltött el, szinte éreztem a „síró-rívó bácsi” érzéseit.

Később részletesen elmondtam a szüleimnek a történetet, és kiderült, hogy abban a házban, ami előtt  a „síró-rívó bácsit” láttam, lakott egy,  a „személyleírásommal” teljesen megegyező férfi, aki nem sokkal az előtt halt meg autóbalesetben, mielőtt én láttam a szellemét. Vannak gyermekei, szerintem azért sírt és kiabált, mert nem láthatja többé őket, és a gyerekei se őt.

Mostanában majdnem minden nap elsétálok a ház előtt, ahol 14 évvel ezelőtt láttam, de szerencsére azóta sem találkoztam vele.

Ez az egyik legrégebbi emlékem, mégis szinte látom magam előtt az egész eseményt, és az anyukám is emlékszik rá. (Mármint arra, hogy mutattam neki, hogy „ott egy síró-rívó bácsi”, de ő nem látott, és nem is hallott senkit.)"

.Húzom le a redőnyt az ablak felé nézve,hirtelen valami árnyék suhan el előttem kint az utcán (csak a sötét árnyék árnyékát láttam).Aztán mire teljesen lehúztam volna a redőnyt,hirtelen,mint az ijesztgetős videókban,felrémlik elém egy arc,orr,meg ilyenek nélkül,árnyékoltan.Felsikoltottam,futottam anyámhoz neki is megmutatni,de mikor már bementünk,nem volt ott.Mi lehetett az?Köszi: Barbi U.I.:Úgy megijedtem,hogy egy pillanatra azt sem tudtam,élek-e még vagy leállt a szívem.
 

Ez is Hidegkúton történt, kicsit később. Ekkor már beilleszkedtem egy társaságba, mondhatni páran úgy összeborultunk, mint biciklik a kocsma előtt.

Együtt is szöktünk meg. Na nem végleg, hanem négyen kiruccantunk éjszakára. Nem csináltunk semmi különöset, csak megléptünk kicsit a balhé kedvéért. Még szökéshez illő álcaruha is volt rajtunk: én speciel pont szűk miniszoknyás, rózsaszín kiskosztümben, tűsarkú topánban voltam, míg Szilvi, ha jól emlékszem uv-zöld pulcsiban és farmerszoknyában. Aztán éjjel, mikor már hűvösebb volt mint érdekes, akkurátusan másztunk befelé a kerítésen, ahogy a jobb zsiványokhoz illik. Az egyik tűsarkam mondjuk kívül maradt, de én nagyrészt bejutottam. Mondom, hecc volt az egész.

Szóval betornáztuk magunkat a kőfalon, és hozzácsapódtunk egy másik kis csapathoz, akik nagyban kártyáztak. Így lettünk heten. Négyen kártyáztunk, egy Laci nevű pasas kávét főzött, ketten meg csak úgy susmorogtak a sarokban.

Szóval Laci, aki Debrecenből idekerült fűtésszerelő-vállalkozó volt, főzte a kávét. Akkor még fel sem tűnt, hogy időnként furán összenéz Marcival, egy újonnan a bandához csapódott fiúval, aztán elsétál a folyosókon körbe. Pár séta után magával hívta a Marcit is, és akkor már ketten járőröztek, de mint mondottam, akkor ezt csak a szemem sarkából láttam, igazából nem figyeltem.

Végül megállították a partit és megkérdezték, hogy mi nem hallottunk-e furcsa hangokat, mert szerintük valaki bujkál a folyosón. Párszor mintha látták is volna elsuhanni, de mire odaértek, nyoma veszett. A ház egyik fekete macskája is bent szaladgált, csakhogy az is eltűnt a sötétben. Azt valakinek ki kellett engednie, éreztek is huzatot, de minden ablak zárva.

Most pár szóval megmagyarázom, miért kereste Laci előbb egyedül, utána a másik sráccal akit látni vélt: Szóval, ez egy idegszanatórium volt. Ide súlyos lelki traumákkal kerültek be az emberek. Néha félni kellett attól, hogy esetleg kárt tesznek magukban. Aki ilyen helyen éjjel a sötétben bujkál... Nos, arra figyelni kell.

Kiderült, hogy a társaság fele hallott valamit, a másik fele -köztük velem: nem. Mindenesetre körülnéztünk, hogy kit láthatott a Laci elsuhanni. Még az ablakon is kimászott valamelyikünk, mert arra gondoltunk, hogy az illető engedhette be a macsit, amikor angolosan távozott. Persze se embert, se macskát nem találtunk. Az, hogy parajelenség tanúi vagyunk, akkor még eszünkbe sem jutott. Az elsuhanó árnyékban valamelyik hús-vér társunkra gyanakodtunk, a macskával meg nem is foglalkoztunk. Ha bejött valahol, hát bejött. És hogy hova lett az üres folyosón? Hát... azért macska, hogy megoldja.

Vissza is ültünk kártyázni, míg aztán egy jó negyedóra elteltével...

...hirtelen bivalyerős dörömbölés jött az egyik falból. Mintha valaki ököllel verte volna meg a másik oldalról, de olyan hangosan, hogy percekig ott rezgett az agyunkban. Szilvi rémületében sikítozni kezdett, a Laci sportosan felrúgta a kávéfőző asztalt, a partnerem pedig egy elegáns mozdulattal a háta mögé hajította a lapjait (mi nyertünk volna!) és hanyatt vetette magát a székkel...

Másnap reggel hűvösebb fejjel megvizsgáltuk az esetet. Én magam a Kádár-korszakban nőttem fel, abszolút materialista nevelést kaptam. Hozzáteszem, ráadásul vegyész vagyok, elvileg számomra az létezik, amit meg tudok fogni. Ezt űbereli a sok parajelenség, amivel személyesen volt szerencsétlenségem találkozni. Igazából kialakult nálam egy kényes stabilitású, mondhatni skizoid világvallás e tekintetben, mely szerint: Éjjel nem hiszek a kísértetekben, de félek tőlük, míg nappal hiszek bennük, de nem félek tőlük.

Egyébként a fal, amiből a hang jött, az épület egyik tartófala, és cirka másfél méter széles! Ja, ráadásul kőből van. Hiába próbáltuk kívülről-belülről megdöngetni, gyakorlatilag úgy elnyel minden hangot, mintha hangszigetelve lenne. Aki nem hiszi, próbálja ki: kezdje ütlegelni bármelyik épület falait, meglátjuk kiszalad-e a nép ijedtében.

Nem kommentálom az esetet, mert még azt sem tudom, hogy a fiúk által keresett árnynak és a macskának van-e valami köze ehhez a borzasztó hanghoz, vagy két különböző „furaságot” tapasztaltunk egyazon időben. Vagy esetleg véletlen, hogy épp akkor bujkált (sikeresen) valaki a folyosón, amikor az hang a falban megszólalt...

Köszi Barbi! Halklottál már a PORFIRIA nevű betegségről? Szerintem valahol itt van az eb elhantolva... (Andilona)

Köszi szépen!

Most történt tegnap.Ülök,hallgatom a zenét a fejhallgatón (Michael Jackson - Fall Again),sírok,és egyszer csak valaki vagy valami ok nélkül leszedi a fejemről a fejhallgatót.Azt hittem,a bátyám az,hátraszóltam neki: Ne szórakozz már!Aztán,mert nem válaszolt,hátranéztem,hát azt hittem,a szívverésem is eláll.Nem láttam senkit.Aztán meg elkezdte a fülemben énekelni a dalt pont ugyanazzal a hanggal.Sokkos állapotban berohantam sírva a szobámba.Köszi:Barbi

köszi szépen!

Hol van az a tévé csatorna?

Volt már olyan hogy tévével aludtál el és felébredtél arra hogy a tévé megy majd kikapcsoltad és aludtál tovább? Gondolom igen! De szerintem nem sok mindenkinek volt ilyen élménye mint nekem!
Este néztem a tévét, valami jó filmet adtak, sokáig tartott megnéztem stb... nem ez a lényeg!
A műsor végén kikapcsoltam a tévém majd a sötétben forgolódtam és gondolkoztam a kövi napon hogy hogy fogok tudni reggel felkellni meg hogy nem szabad elaludnom mert az első órám töri és doga és javítanom kellene az elöző heti szarjegyemen. Ráis erőszakoltam magamra az alvást... De!!!!
(régebbi sztorimban ismertettem hogy anyukám meghalt 97'ben és hogy szlovák volt meg stb...)
Éjjel 2-3 magasságában arra kelltem fel hogy megy a tévém, de nem is ez volt a baj hanem hogy valami szlovák híradó féleség ment! Mivel álmomból vert fel a hírmondó így elég nyűgös voltam sok jelentőséget nem adtam neki. Kikapcsoltam a tévét és aludtam tovább.
Reggel mikor felkeltem eszemben voltak a dolgok, hogy én este lefekvés előtt kikapcsoltam a tévét, de éjjel felkeltem rá, szlovák adó ment valami híradóval.
Elmentem az iskolába de egésznap ezen járt az agyam hogy hogy a francba kapcsolodott be a tévé amikor én este kikapcsoltam. Gondolkoztam azon hogy lehet hogy ráfeküdtem a távírányítóra de ezt is hamar kivertem a fejemből hisz a távirányítónak a helye az éjjeli szekrényen van a telefon és a rádiós ébresztő mellett! Nem tudtam mi történhetett de nagyon izgatott a dolog hogy milyen adó volt, milyen hír lehetett meg stb...
Péntek volt kevés óra szokás szerint, suli után sehova nem mentem egyből robogtam haza hogy válaszokat találjak kérdéseimre.
Hazaértem és az első dolgom volt hogy bekapcsoltam a tévét. A tévé az utoljára használt állomásra kapcsolodott be. De sajna nem arra az utolsóra amire én emlékeztem. Nem a Szlovák híradós fogadott hanem a Szakál Miki a 0690.... műsorral! Ültem értetlenkedtem és nem tudtam mire vélni a dolgokat.
Kisidő múlva eszembe jutott hogy újszerű tévém van hát akkor indítok egy keresést és hátha talál valami szlovák adót! Ezt meg is tettem de szlovák adót nem találtam. Nagyon elvoltam keseredve hogy ismét egy dolog ami kételyeket hagy bennem!
Felhívtam testvéremet (akinek orrát törte valaki mint már régebben említettem), elmeséltem neki a dolgokat és mondta hogy próbáljam meg este abban az időpontban megkeresni a csatornát amikor felébredtem a tévére! Ezt meg is fogadtam és izgatottan vártam az éjszakát!
Elis jött az éjjel 2óra!!
Neki láttam a keresésnek de a tévé semmit nem talált! Megpróbáltam kézi keresővel hogy hát ha a tévé automatikája átugrik a kis csatornák felett!
A kézi keresés sem járt sikerrel és az óra is már jó 4óra után járt!
Elkeseredtem és úgy döntöttem lefekszem aludni mert késő volt már, fáradt is voltam és beletörödtem abba hogy lehet hogy csak álmodtam!
2-3 nap telt el az eset után amikor egy éjjel arra kelltem pontosan emlékszem 2:34perckor hogy a tévé megy és a híradós pasas megint szlovákul beszél nekem!
Sajna nem beszélem a Szlovák nyelvet csak néhány szót értek meg de azt pontosan kivettem a híradásból hogy Martin-ban (ez egy szlovák település a magastátrában) az 1ik nagy szállodát bezáratták mert életveszélyesen megcsuszott a talaj alatta amitől a szálloda is életveszélyes lett! És miközben néztem a híradást rájöttem hogy arról a szállodáról van szó ahol kiskoromban sokat nyaralt a családom és min. 2szer egy évben felmentünk oda anyukám, apukám, nővérem és én!

2006. március 31., San Jose, Costa Rica. A képeket Saray Ramírez Vindas készítette az Instituto Nacional de Seguros épülete felett lebegő különös fényes objektumról, naplemente idején.

Köszi 'mj'.

(Elnézést a kimaradásért, szerelőnél volt a gépem.)

Köszi szépen!

Egy nyári nap eseményei

Egy szép nyári kora esti időpontban barátnőmnél voltam amikor úgy döntöttünk hogy elütjük az időt egy kis filmezéssel!
Nem tudtunk megegyezni hogy mit nézzünk, én a Shrek 2t szerettem volna megnézni kedvesem pedig a Szex és New York-ot.
Kedvesemet nem érdekelte az én filmem engem nem érdekelt az ő filme de hát mivel udvarias férfi vagyok hát engedtem a szerelmemnek és az ő filmét kezdtük el nézni.
Engem rohadtul nem érdekelt a film és mivel nem oda figyeltem hát elkezdtem mással törödni. Kis idő múlva azon vettem észre magam hogy reszketek mert fáztam. Kérdeztem barátnőmtől hogy ő is fázik? Mire ő csak annyit mondott hogy egy erős szellőt érzett az oldalán de azóta ugyanolyan melege van mint eddig volt.
Megpróbáltam a filmre koncentrálni de nem nagyon ment majd szóvá tettem hogy "Miért kell ezt a szart nézni? A Shrek-en legalább értelmes poénokon nevetsz!" és ahogy ezt kimondtam abban a pillanatban a polc mélyéről (ahol sorba felvannak állítva a filmek címmel kifele) egyszer csak kirepült a Shrek dvdtokja a DVD lejátszó elé de úgy hogy a tok kinyilt és a lemez látszodott!
Ettől barátnőm teljesen elsápadt és csak annyit mondott hogy "Oké! Még valaki is a Shrek-et akarja nézni, hát akkor nézzük azt!"
Kikeltem az ágyból és ahogy a filmért hajoltam éreztem hogy már nem fázok sőt ismételten olyan melegem volt mint előtte!
Beraktam a lejátszóba a filmet végig néztük majd eljött a kutyaséta időpontja.
Mondtam a barátnőmnek leviszem én a kutyát ő addig csináljon valami vacsit.
Lementem a kutyával sétálni és hát az Alaszkai malamutokról nem azt kell tudni hogy beszariak de mikor elértünk a régi orosz reptérre bevezető sötét úthoz a kutya megtorpant elkezdett remegni majd ugatta a sötétséget! Eközben próbáltam őt elrángatni onnan hogy ne foglalkozzon vele mivan ott, de mikor egy erőset rántottam rajta akkor a kutya összeesett és onnan ugatott tovább! Megpróbált felkellni de nem ment neki elsőre majd másodjára már sikerült neki de ahogy felállt elkezdett öklendezni mint akit fojtogatnak és a vége egy hányás lett! A hányás után a kutya rám nézett majd elkezdett vissza hazafele húzni én meg engedtem neki mert nem voltam olyan hangulatban ettől az esettől hogy lent maradjak az utcán.
Amikor hazaértünk meglepödött vagy inkább kicsit sokkos fejjel várt és állt elém kedvesem. Elmesélte hogy mikor kaját akart csinálni akkor a szekrény tetejéről a müanyag tároló dobozok (ételhordó, sütis tál, stb...) elkezdtek lepotyogni és kiüzték őt a konyhából.
Ezen nagyon meglepődtem de mikor a kutyával én haza értem minden nyugis lett! Csináltunk vacsorát, meg is ettük majd éjjel békésen elaludtunk.
Éjjel 2óra fele arra ébredtem hogy valaki mászkál a lakásban. Gondoltam a kutya keresi a helyét hova feküdjön ilyen dög melegben, de akkor blokkoltam le és rémültem meg mikor az ajtonk kinyilt és hallottam hogy valaki lépdes befele az ágyunk felé! Megmozdulni nem mertem és nem is tudtam. A lépdeső valaki vagy valami odajött hozzám rám hajolt és éreztem hogy néz. Ez nem tudom meddig tartott de amikor a párom megmozdult éreztem hogy az a valami felegyenesedett és mikor a kedvesem felém kezdett fordulni hallottam hogy kifut a szobából és újra csend lett a lakásban és én megtudtam végre mozdulni! Rögtön felugrottam és a lámpa kapcsolójához nyúltam! Felkapcsoltam a lámpát és remegő izzadt testel ültem az ágyon. Barátnőm is felkelt a lámpafényre de neki elmondani nem mertem mi történt mert tudtam hogy a nappali esetektől is kivolt idegileg. Mondtam neki hogy feküdjön vissza csak rosszat álmodtam! Ő elaludt és én egész éjjel az ágy közepén ültem és gondolkoztam hogy mi lehetett az!
Erről az esetről a barátnőm azóta sem tud, és még sok mindenről sem ami a lakásukban azóta zajlik, hogy éjjel mindig fél2 és 3óra között valamelyik elektromos cucc szórakozik. Például bekapcsol a tévé vagy a számítógép monitorja indul be (aminek csak az egér mozgására szabadna bekapcsolódnia).

Köszi szépen!

Egy hihetetlen sztori a sok közül :S

Édesanyám 13éve (1997ben) halt meg aki szlovák volt!
Egy november elsejei napon kint tartozkodtunk Szlovákiában amikor este

lefekvéshez készülödtünk!
Nagymamánk elköszönt és elvonult a szobájába! (A lakásáról annyit kell tudni hogy

öreg lakás volt, nyikorgó, szoruló ajtókkal)
Miután nagymamánk elment lefeküdni, nem sokára mi is elvonultunk (1szobában

voltunk: nővérem, sogorom, nővérem féléves kisfia és én)!
Éjjel arra keltünk hogy unokaöcsém sír. Nővérem felült és ahogy felült hallottuk

hogy a mamám szobájában az erkély ajtó (ami nyikorgott) kinyilt!
Nővérem mikor elindult a gyermeke felé a szoruló szobaajtónk kinyilt (amit elég

erősen kellett megnyomni a kilincs lenyomásával mert tényleg eléggé szorult) amire

a testvérem megmerevedett majd arra eszmélt fel hogy gyermeke egyre jobban sír.

Mikor odahajolt a gyereke fölé hírtelen nyomást érzett az arcán majd roppant

fájdalmat az orrában.
A fiát nem tudta felvenni mert az orrából azonnal elkezdett ömleni a vér. Visszament

az ágyhoz és papírzsebkendőt keresett és a keresgélés közben arra lettünk

figyelmesek hogy a féléves unokaöcsém abbahagyta a sírást és majdhogynem

gagyorászott majd elaludt!
Sogorom a szobánkban maradt, én pedig kikisértem nővéremet a fürdőbe hogy az

arcát megmossa!
Sogorom elmondása szerint és a mi fülünk hallatára a szoba ajtó néhány perc múlva

becsukodott majd a nagymamám szobájában az erkély ajtó is nyikorogva

megmozdult, majd becsapodott (amire nagymamám is felkelt)...
A következő napon hazajöttünk Szlovákiából majd az eset után 2nappal elmentünk

testvéremmel a helyi SZTK-ba már itthon Magyarországon ahol az orvos

megállapította hogy testvéremnek az orra 2 helyen tört el!
Ez volt életem első szellemjárása vagy kisértet élménye nevezze mindenki úgy

ahogy akarja de én csak úgy nevezem "Az újdolnsült nagymama megnézte unokáját"

Köszi szépen, Barbi!

Szia!

andrea.ilona@hotmail.com  ide várom a történeteidet. Előre is köszönöm szépen! Andi