Köszi Barbi!

Elmentünk a család (kb. 3 éves lehettem,tesóm 10) nagyapámékhoz (nagymamám már régen nem élt),és kimentünk gyalog a temetőbe a sírjához. Persze én még kicsi voltam,nem tudtam,hogy meghalt. Egyszer csak megláttam nagyimat a temető kapuja előtt. Mondtam is anyának: -Anya,ott van nagyi,menjünk már oda hozzá,hadd öleljem meg! Anyának kicsordult a könny a szeméből,és azt mondta: -Ne beszélj butaságokat,a nagyi már régen meghalt! Én meg erősködtem,hogy: -De ott áll és vár minket,nem látod? Anya meg rámhagyta. Mikor elértünk a kapuhoz,nagyi megfogta a másik oldalon a kezemet,és jött velünk. Aztán eltűnt.

Ennyi,és félelmetes kicsit,nem?:O