Annak idején nagy kutyás társaságban jártunk a gödöllői parkba. Egyik télen ahogy elsétáltunk az úton, láttuk, hogy a kis nyárfaligetben egy ember ólálkodik, mintha minket lesne. Vékony kis fák voltak még, olyasmik mint a csuklóm, és nagy hó volt. Szóval tisztán látszott a pasas. Annyira, hogy ketten-hárman, akiknek nagyobb kutyánk volt, lemaradtunk pár lépéssel a többiektől, biztos ami biztos alapon. Meg is lepődtünk rettenetesen, mert a fazon egy szempillantás alatt tűnt el, és nem volt hova mennie. Többen láttuk őt, utána sokáig tanakodtunk hogy mit lehetett, mert élő ember nem, az tuti.
Utolsó kommentek