Köszi a történetet, Andilona

Heló!
Nemrég regisztráltam fel a blogba. Ott láttam az e-mail címed. Remélem nem gond ha pár szóban elmesélek valamit. :)

Már egészen kicsi korom óta fogékony vagyok az ilyesmikre. Bár a gyerekek 99%-a elveszti ezt a képességet miután betöltötte a 6. életévét. Az én képességeim sem kristálytiszták.
Négy éves voltam. Meleg nyári nap volt. A kutyánkkal játszottam az udvaron. (Vidéki falucskában élünk, a kertünk mögött egy gyönyörű erdő terül el) A labda begurult a garázsba, hát utána mentem. A nagyapám öccse épp egyetlen pillanattal azelőtt akasztotta fel magát és én találtam rá. Gyerek fejjel nem igazán fogtam fel mi is történik így megkérdeztem tőle: "Miért hintázol olyan magasan?". Lehet hogy ez így morbidnak hangzik és semmi paranormális nincs benne, de minden ide vezethető vissza, ugyanis (miután utána kutattam) rájöttem, hogy akkor léptem be a garázs ajtaján, mikor nagyapám öccsének testét elhagyta a lelke.
A következő eset jó pár évvel később történt. Olyan 10 éves lehettem. Felébredtem az éjszaka közepén és körül néztem. az ágyam végében egy magas, sötét, szikár alak álldogált és engem bámult. Iszonyatosan megrémültem és sírva is fakadtam. Félhangosan kezdtem könyörögni neki hogy tűnjön el. Úgy öt perccel később (bár lehet, hogy kevesebb volt) a sötét alak egyszerűen köddé foszlott. Tisztán láttam, ahogy füstté vagy valami olyasmivé esik szét, bár semmiféle illatanyag nem kísérte a jelenséget.
Három éve eléggé csúnyán összevesztem édesanyámmal. (Azóta sem igazán vagyunk jóban.) Kiderült számomra ugyanis, hogy nem voltam betervezett gyerek és hasonlók. Eléggé felhúzott a dolog, és szó szót követett, tett pedig tettet. Anyukám ezt vágta a fejemhez: "Ha azt mondják ugorj a kútba, megteszed?" Én gonoszul válaszoltam vissza neki: "Szeretnéd?" Nagy megdöbbenésemre anyám e-kép válaszolt: "Hát most már jó lenne..." A különös a dologban az, hogy a kertünk végében áll egy régi kút. (Nem viccelek ez tényleg így van.) A dédmamám halála óta persze nem használja senki, ki is száradt azóta. A dédmamám már eléggé idős volt, és beleesett a kútba. Három nappal később találtak csak rá, holtan. Dühös voltam anyámra, ezért fejembe vettem, hogy ráijesztek. Kimentem a kúthoz. Megtámaszkodtam a szélén és fölé hajoltam. Nagyon halkan suttogást véltem felfedezni a kút mélyéről. Egy pillanatra még a szívem is megállt. Közelebb hajoltam. Hallottam hogy beszél valaki, de nem tudtam megállapítani az illető nemét, sem pedig azt, hogy mit próbál közölni velem. Határozottan emberi hangon beszélt, összefüggő mondatokat mondott, csak egyáltalán nem lehetett kisilabizálni, hogy miről beszél.
A kopogtatások éjszaka, a recsegő padló, meg a nappali tükrében elsuhanó alakok eléggé sűrűn tapasztalt jelenségek nálunk. Mostanra megtanultam ezekkel együtt élni. A ház, amiben lakunk mindig is a családomé volt, de úgy tűnik az eltévedt lelkek, vagy démonok pályaudvarnak használjak. Elkezdtem foglalkozni az okkult dolgokkal és a témához kapcsolódó dolgokkal is. A suliba nem viszem el ezeket a történeteimet, úgy is csak sült bolondnak tartanának. Egyetlen ember van, aki elhiszi, amit mondok, de ő is csak azért mert tapasztalt már hasonlókat.
Köszi a lehetőséget, hogy elmondhattam.
Üdv: Łastßreath