Sziasztok!

Nemrég akadtam az oldalra és úgy gondoltam, hogy megosztanék veletek egy érdekes történetet.

Kb. 5 évvel ezelőtt egyik este egyedül voltam otthon, a férjem éjszakára ment dolgozni. A házunktól két utcával errébb biztonsági őrként dogozik, hol éjjel, hol nappal. Sokszor el szoktam vele menni, mivel kiskorom óta félek egyedül este, de már néha nappal is fura dolgokat érzek. De azon az estén úgy gondoltam, hogy nagylány vagyok már, és semmi rossz nem történhet. A férjem is mindig azt szokta mondani, hogy nem kell félnem, mert úgysem mer senki bemenni a lakásba a kutya miatt.

Na de én ugyebár nem is a betörők miatt nem merek egyedül lenni….

Szóval, mint már említettem, egyedül voltam otthon. Még csak kb. 22:00 óra lehetett, égett a szobában a villany, feküdtem az ágyon és olvasgattam. Próbáltam arra összpontosítani, hogy minden a legnagyobb rendben van. Próbáltam nem odafigyelni a kisebb zajokra, amiket ilyenkor az ember (mármint az olyan hülye, mint én) önkéntelenül is felnagyít és másnak tud be. Belemélyedtem az könyvembe és egyszer csak felborult a padlóváza az ajtó mellett. Először meg se mertem mozdulni csak bámultam meredten a váza irányába. Szerintem öt perc is eltelt, mire meggyőztem magamat arról, hogy minden bizonnyal van rá racionális magyarázat. Felkeltem az ágyról, remegő lábakkal odamentem, felállítottam a vázát és összeszedtem a szőnyegről a műnapraforgókat. Miután végeztem visszamentem olvasni. Kb. 5 oldalt haladhattam a könyvemben, amikor újra feldőlt a váza. Akkor már annyira meg voltam rémülve, hogy felvettem a kabátomat és meg sem álltam a férjem munkahelyéig.

Nekem ez már túl sok. Minálunk mindig minden felborul, mindig minden máshová kerül a lakásba.

Van még egy pár történetem, azokat majd máskor megírom, ha érdekel titeket. Most nem bírok többet írni, mert már futkos a hideg a hátamon.