Már megint egy, a dédiéknél történ eset...
Még nem mondtam ugyan, de a dédiék a József Attila lakótelepen laktak. A lakásnak nagyon kellemes kisugárzása volt. Barátságosak voltak a fényei, az utcáról nagynéha beszűrődő tompa zajok, de még a parketta recsegése is. A lakás soha nem volt teljesen sötét a ház előtt álló magas lámpa miatt. Imádtam ott lenni.
Egyszer amikor bementem a szobába, a szemközti, egész falat végigérő ablak egyik sarkában egy kéz árnyékát láttam integetni. Azért mondom hogy csak az árnyékát, mert a méretei szerint az embernek akihez tartozott, legalább hét méteresnek kellett volna lennie. Tévedés kizárva: nem hasonlított egy kézre, hanem az volt. És mivel hosszabb ideig meredten állva bámultam, azt sem mondhatjuk, hogy valami elsuhant az ablak előtt és én asszociáltam. Nem, ez bizony egy kéz volt, és hosszasan integetett nekem!
Csakhogy a hetediken voltunk.
Utolsó kommentek