Köszönöm szépen!

Kezdeném a történetet azzal hogy Anyám tanár a Fazola Henrik Általános Iskolában és jól tudni hogy az a suli nem egy mai darab. Már nagyon régi épület és feltételezem hogy nem mindig iskola volt.

Pár évvel ezelőtt egy hétvégén ott tartottunk egy bulit.(Akkoriban kezdtem nézni a Blogot is).úgy éjfél körül egy haverral telefonoztunk a lépcsőn de aztán ő elment és egyedül maradtam. Ott játszottam a mobilomon majd egyszer egy reccsenést hallottam magam mögül. Szokott lenni olyan hogy egy régi épületben recsegnek dolgok maguktól de ez valahogy más volt úgy éreztem hogy hátra kéne néznem és mikor hátra fordultam(ezt most nehéz megfogalmazni)egy fehér ruhás alakot láttam és mintha még jött volna felém. Nem sokat láttam belőle mert úgy beparáztam hogy el futottam .Aztán egy ideig nem mentem ki a folyosóra. Aztán mikor indultunk haza beültem a kocsiba ott vártam és zenét hallgattam. Onnan is láttam alakokat az ablaknál jönni de feltételeztem hogy a többiek azok. Majd később mikor már senki sem volt ott és indultunk akkor is láttam egy alakot. Nem tudom hogy én voltam nagyon fáradt vagy tényleg volt ott valaki. Én mondjuk sosem féltem a szellemektől mert úgy gondolom nincs oka bántani sosem ártottam senkinek. Aztán máskor is mentünk oda de akkor már semmit nem láttam.

Ennyi lenne a történet.

Még amikor nagymamám élt sokat mondta nekem, hogy álmaiban sokszor látta a halottakat

Például egyszer egy ismerősünk meghalt és az nap előtt azt álmodta hogy az ágya felett állt.

Azt is mondta hogy egyszer egy begipszelt nőt is látott ugyan így.

Mikor nagyapám meghalt akkor a temetés után nagyi azt álmodta hogy nagyapa bemegy a szobájába és azt mondja "Nézd meg gyorsan!"

ekkor felkelt és nem volt ott senki azután visszaaludt és az álmodta nagyapa megint bemegy és kérdezi "Hát nem nézed meg?

Másnap kimentünk a sírhoz és észrevettük hogy a síron Nyugodj békében el van írva.

Ez egy jel lehetett. Miután nagyi is meghalt az elírást kijavították a sírkövön.

Ennyi.